Hazai és nemzetközi akadémikusok és politikakutatók kiterjedt kutatásokat végeztek a mezőgazdasági támogatási rendszerekkel kapcsolatban (beleértve a mezőgazdasági szocializált szolgáltatási rendszereket, a mezőgazdasági termékpiaci rendszereket, valamint a mezőgazdaság nemzeti támogatási és védelmi rendszereit). A kutatás elsősorban a nemzetközi tapasztalatokból való tanulásra, a hazai rendszerek szerkezetének és problémáinak elemzésére, valamint az egyes területek (például tudomány és technológia, pénzügy) támogató szerepeinek feltárására irányul.
Tapasztalatok és tanulságok a nemzetközi mezőgazdasági támogatási és védelmi rendszerek kiépítéséből
A mezőgazdaságot, mint a nemzetgazdaság alapját a sérülékenység, az externáliák és a multifunkcionalitás jellemzi. A világ országai, különösen a fejlett országok, erőteljes támogatást és védelmet nyújtottak mezőgazdaságuknak, fokozatosan kialakítva és javítva nemzeti mezőgazdasági és vidéki gazdaságfejlesztésükhöz megfelelő támogatási és védelmi rendszereket. Ezek az országok rendkívül innovatív, továbbfejlesztett vetőmagrendszereket, valamint nemzeti viszonyaiknak megfelelő mezőgazdasági tudományos és technológiai innovációs és alkalmazási rendszereket hoztak létre. A példák közé tartozik a mezőgazdasági kutatást, oktatást és bővítést ötvöző amerikai modell; A kutatást, bővítést és oktatást független rendszerekre szétválasztó japán modell; és Franciaország innovációs rendszere, amelyet a Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet vezet. A fejlett állattenyésztő országok Európában és Amerikában szigorú állat- és növénybetegség-megelőzési és -ellenőrzési rendszereket hoztak létre, míg a fejlett országok, például az Egyesült Államok, az EU és Japán tudományosan megtervezett mezőgazdasági termékek minőség- és biztonságirányítási rendszereket alakítottak ki. Az Egyesült Államok átfogó mezőgazdasági piaci rendszert hozott létre, amely határidős és azonnali piacokból egyaránt áll. Japán egy „kis-termelés, nagy{7}}elosztás” rendszert épített ki, amelynek középpontjában a nagykereskedelmi piacok állnak, míg az EU-országok egy olyan elosztási rendszerhez csatlakoznak, amely a nagy-nyilvános-mezőgazdasági nagykereskedelmi piacokra összpontosít. A fejlett országok átfogó és hatékony mezőgazdasági információs rendszereket hoztak létre, és hatékony mechanizmusokat alakítottak ki a mezőgazdasági erőforrások és ökológiai védelmére. A mezőgazdasági technológia-bővítő rendszerek főként három kategóriába sorolhatók: a kormányzati szakértői ügynökségek által vezetettek, a kormány által vezetett mezőgazdasági egyetemek részvételével és a nem{12}}kormányzati szervezetek által vezetett rendszerek. A külföldi fejlett országok mezőgazdaságuk támogatására és védelmére különféle támogatáspolitikai rendszereket, ártámogatási rendszereket, jövedelemtámogatási rendszereket és kockázatvédelmi politikákat is kialakítottak.
A külföldi mezőgazdasági támogatási rendszerek gyakorlata értékes tanulságokat kínál hazám számára. Először is korán kezdték. Az 1930-as évek óta az Egyesült Államok kormánya megragadta a nagyszabású mezőgazdasági fejlesztések döntő szakaszát, jelentős támogatást nyújtott a mezőgazdaságnak, és előtérbe helyezte a támogató szolgáltatási rendszerek kiépítését. Másodszor, törvényi garanciákkal rendelkeznek. Japán számos törvényt hozott, hogy biztosítsa politikáinak stabilitását és folytonosságát, az Egyesült Államok mezőgazdasági törvénye pedig egyértelműen meghatározza a különböző mezőgazdasági támogatási politikák részletes tartalmát. Harmadszor, az állami beruházásoknak kell az elsődleges mozgatórugónak lennie, és a mezőgazdasági támogatási szolgáltatási rendszerek kiépítését be kell vonni a közjavak körébe, maximálisan kihasználva a WTO „zöld doboz” politikáját. Negyedszer, a támogatási irányelveknek projekt-alapúnak, a projektmenedzsmentnek pedig nyíltnak és átláthatónak kell lennie. Ötödször, egyértelműen meghatározott végrehajtó szerveket kell létrehozni; például az Egyesült Államok egyértelműen az Agricultural Credit Corporationt jelölte ki a szövetségi mezőgazdasági támogatási politikák végrehajtó ügynökségeként. Hatodszor, sajátos jellemzőkkel rendelkező rendszert kell felépíteni a nemzeti feltételek alapján.
